Ó na sziasztok!
Akkor ennyi év után Swords-es címmel folytatnám, mert mostmár itt kell lenni. Meg ékezetekkel, mert az is van, mert vettem laptop. De azt még decemberben.
(A decembert nagybetűvel akarom mindig írni, ejj.)
Szóval ott lett vége, hogy swordsi lakosoknak is Dublinba kell menni pps számot igényelni, ami egyórányi járóföldre van, de busszal. Nem tudom kiderült-e korábban, hogy a pps szám főleg arra kell, hogy ne kb 50% adót kelljen fizetni, hanem max. 20-at, meg hogy banszámlát is lehessen nyitni. Na szóval a swordsi irodában megírta az ember a címet, hogy hova kéne menni. Aztán visszamentem a munkahelyre, ahol írta is C. Skype-on (Ja nem a C. Skypeon nevű ember írta, hanem a C. nevű munkatárs írta a Skype nevű program felhasználásával), hogy reméli sikerült elintézni a dolgot és hogy nem áztam meg. Sajnálkoztam, hogy sajnos egyik sem igaz.
Na és akkor egyik nap már sokadszorra mondtam a munkahelyen, hogy akkor én elmennék a pps számot elintézni, csak mostmár Dublinba, és akkor inkább egyik nap csak később jönnék, mert 9:30tól 4-ig van nyitva a hely többnyire. Na akkor hogy jó jó persze, legalább el lesz végre intézve. Ezt gondolta akkor még mindenki. Na és akkor jött az a nap, amikor mentem. Úgy, hogy akkor korán reggel mentem, hogy mentem busszal Dublin központ, aztán Luas-szal tovább dél-Dublinba a helyre, ahol az előzőleg belinkelt kerékpárt meg lehet venni. A villamost Luas-nak hívja mindenki, még soha nem hallottam rá, meg újságban leírva se láttam azt a szót, hogy tram, pedig teljesen villamosnak néz ki, meg az is, de Luas a cég neve. Na és akkor ott voltam a helyen, ahol 2 szinten voltak kerékpárok. A versenytrekking nem volt ám ott! Sokáig nézelődtem ott, hogy akkor mi lenne még jó, de rájöttem, hogy semmi. Megkérdeztem a boltban az embert, hogy hát akkor azzal mi van, a honlapon kellett neki megmutatni, hogy miről beszélek. Na akkor telefonált is, aztán mondta, hogy jó jó jó, akkor 1 óra múlva itt lesz a raktárból, meg persze fel is hívnak majd, csak telefonszám kell! Azt meg is adtam. Abban a tudatban indultam vissza a hivatalba, hogy a munkahelyre majd ezzel a kerékpárral megyek vissza, emberfeletti távolságot megtéve. Mint később kiderült, ez volt életem egyik legnagyobb tévedése. A hivatalban volt egy ablak először oda kellett sorbaállni, de szerencsére nem sokáig. Ott mondták, hogy mutassam meg megvan-e mindenem az igényléshez, és akkor adnak papírt kitölteni. Mutattam, adtak.
Ki is töltöttem. Látszott ilyen sorszámos dolgokból, hogy hát itt bizony még sokáig kell várakozni, el is mentem banánt venni. Aztán egy idő után mentem ablakhoz, ahol kérték megint a papírokat. Ám akkor azok már nem voltak meg hiánytalanul! Keres keres nemtalál. Csak azt a papírt nem találtam, amire az ember, akié a ház, írta, hogy hohó én is ott lakom. Pedig az nagyon jól jött volna nekik, anélkül elakadt ez az ügy. Mondtam, hogy nemrég még megvolt, hisz előtte is már be kellett mutatni. Mondta, hogy akkor elmegy megnézni, hátha mégis nem maradt valahogy náluk. Hát pedig nem. Na és akkor nagyon sajnálkozott, hogy ezt így sajnos nem lehet, így eljöttem. Legalább most nem az útlevél veszett el! És akkor még maradt egy reménynek a bicikli! Hívtam őket, hogy mi. Jajj hát mondták, hogy majd inkább holnap! Pedig még egy odaútra érvényes lett volna a villamosjegy. De visszamentem a munkahelyre busszal. Egész úton reménykedtem, hogy senki nem kérdezi meg, hogy na sikerült-e végre. De J. ott állt az épület előtt, mert dohányzik, és bizony megkérdezte.
És akkor fel kellett hívni a főbérlőt megint, hogy nem küldene-e olyan papírt megint, amire ráírja, hogy ott lakom. Aggódva kérdezte, hogy a gázszámla is elveszett-e, mert arra eredetileg is mondta, hogy akkor azt majd visszakéri, csak másolatot csináljanak róla. Még szerencse, hogy az legalább megvolt.
Na közben meg a biciklis helyről nem hívtak, én hívtam őket, hogy mitmivan. Mondták is, hogy holnap ott lesz a bicikli. Persze, holnap is lettek hívva, mondták, hogy adjam már meg a telefonszámot, és akkor majd hívnak. Pedig egyszer már megadtam, de akkor most megint. Na egy idő után emailt is írtam nekik, hogy hátha válaszolnak, de persze nem.
Akkor neten találtam egy listát dublini kerékpárkereskedőkről. Email cím 4-5-nél volt, mindegyiknak írtam, hogy akkor ilyet tudnának-e szerezni. Na ebből egy válaszolt, hogy ó persze, hogy tudnának. Na arra visszaírtam, hogy akkor milyet, mikorra, mennyiért meg ilyenek. Soha nem érkezett válasz. Akkor még mindig azt gondoltam, hogy azt a kerékpárt valahogy meg lehet venni. Találtam is egy fórumot! Ahol valaki épp egy ilyen kerékpárt akart eladni a leírás szerint, csak fel volt nagyon fejlesztve, hogy még drágább legyen. A dátum is aktuális volt! Na én akkor vele felvettem a kapcsolatot. Lett is levelezés. Annak ellenére, hogy Nagy-Britanniában volt a cucc, de már akkor tervezgettem az utazást. És akkor végül, hogy képet tudna-e küldeni. Na és akkor levelezés ide oda, hogy emailben ezért nem megy, mms-ben meg azért. És akkor hogy majd hétfőn feladja postán (mármint a képet), csak adjam meg a címet. Meg is adtam. Annyit mondok, hogy soha nem jött levél, meg az emailezés is megszakadt.
Hát és akkor inkább elmentem a helyi kerékpárkereskedőhöz, hogy na és akkor mivan? Hát volt használt 150-ért, meg 250-ért, de új az meg 200-ért. Meg is vettem az újat 200-ért, de nem túl jó, de gondoltam átmenetileg. Meg sárvédőt meg lakat is.
És akkor másnap, vagy a következő munkanap azzal mentem dolgozni. Nem mondom, hogy nem tévedtem el párszor odafele. Visszafele soha. Mert visszafele egyenesen kell menni. Elméletileg odafele is ugyanaz az útvonal, csak van egy hely, ahol odafele le kell kanyarodni jobbra, visszafele meg egyértelmű, mert nem lehet egyenesen továbbmenni muszáj kanyarodni, de odafele meg lehet, de azt a helszín ismeretében lehetne a legjobban megmutatni.
A második pps szám igénylésért már ezzel a biciklivel mentem. Csak kicsit tévedtem el, gondolom azért, mert előtte hétvégén begyakoroltam az útvonalat. Utólag rájöttem, hogy az a szemét körforgalom tévesztett meg. Dublin felé menve van egy poén rész, az úttól balra, van egy kis lófarm, ahol van 4 ló. Hát csak viccesen néz ki, hogy akkor az úgy hirtelen ott van. A buszból az első emeletről hirtelen meglátva minimum azt gondolja az ember, hogy ja!
Akkor ennyi év után Swords-es címmel folytatnám, mert mostmár itt kell lenni. Meg ékezetekkel, mert az is van, mert vettem laptop. De azt még decemberben.
(A decembert nagybetűvel akarom mindig írni, ejj.)
Szóval ott lett vége, hogy swordsi lakosoknak is Dublinba kell menni pps számot igényelni, ami egyórányi járóföldre van, de busszal. Nem tudom kiderült-e korábban, hogy a pps szám főleg arra kell, hogy ne kb 50% adót kelljen fizetni, hanem max. 20-at, meg hogy banszámlát is lehessen nyitni. Na szóval a swordsi irodában megírta az ember a címet, hogy hova kéne menni. Aztán visszamentem a munkahelyre, ahol írta is C. Skype-on (Ja nem a C. Skypeon nevű ember írta, hanem a C. nevű munkatárs írta a Skype nevű program felhasználásával), hogy reméli sikerült elintézni a dolgot és hogy nem áztam meg. Sajnálkoztam, hogy sajnos egyik sem igaz.
Na és akkor egyik nap már sokadszorra mondtam a munkahelyen, hogy akkor én elmennék a pps számot elintézni, csak mostmár Dublinba, és akkor inkább egyik nap csak később jönnék, mert 9:30tól 4-ig van nyitva a hely többnyire. Na akkor hogy jó jó persze, legalább el lesz végre intézve. Ezt gondolta akkor még mindenki. Na és akkor jött az a nap, amikor mentem. Úgy, hogy akkor korán reggel mentem, hogy mentem busszal Dublin központ, aztán Luas-szal tovább dél-Dublinba a helyre, ahol az előzőleg belinkelt kerékpárt meg lehet venni. A villamost Luas-nak hívja mindenki, még soha nem hallottam rá, meg újságban leírva se láttam azt a szót, hogy tram, pedig teljesen villamosnak néz ki, meg az is, de Luas a cég neve. Na és akkor ott voltam a helyen, ahol 2 szinten voltak kerékpárok. A versenytrekking nem volt ám ott! Sokáig nézelődtem ott, hogy akkor mi lenne még jó, de rájöttem, hogy semmi. Megkérdeztem a boltban az embert, hogy hát akkor azzal mi van, a honlapon kellett neki megmutatni, hogy miről beszélek. Na akkor telefonált is, aztán mondta, hogy jó jó jó, akkor 1 óra múlva itt lesz a raktárból, meg persze fel is hívnak majd, csak telefonszám kell! Azt meg is adtam. Abban a tudatban indultam vissza a hivatalba, hogy a munkahelyre majd ezzel a kerékpárral megyek vissza, emberfeletti távolságot megtéve. Mint később kiderült, ez volt életem egyik legnagyobb tévedése. A hivatalban volt egy ablak először oda kellett sorbaállni, de szerencsére nem sokáig. Ott mondták, hogy mutassam meg megvan-e mindenem az igényléshez, és akkor adnak papírt kitölteni. Mutattam, adtak.
Ki is töltöttem. Látszott ilyen sorszámos dolgokból, hogy hát itt bizony még sokáig kell várakozni, el is mentem banánt venni. Aztán egy idő után mentem ablakhoz, ahol kérték megint a papírokat. Ám akkor azok már nem voltak meg hiánytalanul! Keres keres nemtalál. Csak azt a papírt nem találtam, amire az ember, akié a ház, írta, hogy hohó én is ott lakom. Pedig az nagyon jól jött volna nekik, anélkül elakadt ez az ügy. Mondtam, hogy nemrég még megvolt, hisz előtte is már be kellett mutatni. Mondta, hogy akkor elmegy megnézni, hátha mégis nem maradt valahogy náluk. Hát pedig nem. Na és akkor nagyon sajnálkozott, hogy ezt így sajnos nem lehet, így eljöttem. Legalább most nem az útlevél veszett el! És akkor még maradt egy reménynek a bicikli! Hívtam őket, hogy mi. Jajj hát mondták, hogy majd inkább holnap! Pedig még egy odaútra érvényes lett volna a villamosjegy. De visszamentem a munkahelyre busszal. Egész úton reménykedtem, hogy senki nem kérdezi meg, hogy na sikerült-e végre. De J. ott állt az épület előtt, mert dohányzik, és bizony megkérdezte.
És akkor fel kellett hívni a főbérlőt megint, hogy nem küldene-e olyan papírt megint, amire ráírja, hogy ott lakom. Aggódva kérdezte, hogy a gázszámla is elveszett-e, mert arra eredetileg is mondta, hogy akkor azt majd visszakéri, csak másolatot csináljanak róla. Még szerencse, hogy az legalább megvolt.
Na közben meg a biciklis helyről nem hívtak, én hívtam őket, hogy mitmivan. Mondták is, hogy holnap ott lesz a bicikli. Persze, holnap is lettek hívva, mondták, hogy adjam már meg a telefonszámot, és akkor majd hívnak. Pedig egyszer már megadtam, de akkor most megint. Na egy idő után emailt is írtam nekik, hogy hátha válaszolnak, de persze nem.
Akkor neten találtam egy listát dublini kerékpárkereskedőkről. Email cím 4-5-nél volt, mindegyiknak írtam, hogy akkor ilyet tudnának-e szerezni. Na ebből egy válaszolt, hogy ó persze, hogy tudnának. Na arra visszaírtam, hogy akkor milyet, mikorra, mennyiért meg ilyenek. Soha nem érkezett válasz. Akkor még mindig azt gondoltam, hogy azt a kerékpárt valahogy meg lehet venni. Találtam is egy fórumot! Ahol valaki épp egy ilyen kerékpárt akart eladni a leírás szerint, csak fel volt nagyon fejlesztve, hogy még drágább legyen. A dátum is aktuális volt! Na én akkor vele felvettem a kapcsolatot. Lett is levelezés. Annak ellenére, hogy Nagy-Britanniában volt a cucc, de már akkor tervezgettem az utazást. És akkor végül, hogy képet tudna-e küldeni. Na és akkor levelezés ide oda, hogy emailben ezért nem megy, mms-ben meg azért. És akkor hogy majd hétfőn feladja postán (mármint a képet), csak adjam meg a címet. Meg is adtam. Annyit mondok, hogy soha nem jött levél, meg az emailezés is megszakadt.
Hát és akkor inkább elmentem a helyi kerékpárkereskedőhöz, hogy na és akkor mivan? Hát volt használt 150-ért, meg 250-ért, de új az meg 200-ért. Meg is vettem az újat 200-ért, de nem túl jó, de gondoltam átmenetileg. Meg sárvédőt meg lakat is.
És akkor másnap, vagy a következő munkanap azzal mentem dolgozni. Nem mondom, hogy nem tévedtem el párszor odafele. Visszafele soha. Mert visszafele egyenesen kell menni. Elméletileg odafele is ugyanaz az útvonal, csak van egy hely, ahol odafele le kell kanyarodni jobbra, visszafele meg egyértelmű, mert nem lehet egyenesen továbbmenni muszáj kanyarodni, de odafele meg lehet, de azt a helszín ismeretében lehetne a legjobban megmutatni.
A második pps szám igénylésért már ezzel a biciklivel mentem. Csak kicsit tévedtem el, gondolom azért, mert előtte hétvégén begyakoroltam az útvonalat. Utólag rájöttem, hogy az a szemét körforgalom tévesztett meg. Dublin felé menve van egy poén rész, az úttól balra, van egy kis lófarm, ahol van 4 ló. Hát csak viccesen néz ki, hogy akkor az úgy hirtelen ott van. A buszból az első emeletről hirtelen meglátva minimum azt gondolja az ember, hogy ja!
